A település története

A település területén az első hiteles régészeti forrás a bronzkorból való. Jelentős mennyiségű égetett agyagedény maradvány került a felszínre a volt termelőszövetkezet központjától mintegy 500 m-re. A szakemberek bebizonyították az eszközök 3500-3800 éves eredetét. Ezeket a tárgyakat a keleti sztyeppékről bevándorló lótenyésztő pásztornép hagyatékának tekintik. 1972-ben a bronzkori lelőhely közvetlen közelében újabb leletekre találtak.

A szarmata temető a II. sz. végére, a III. sz. elejére nyújt számunkra alaposabb betekintést. (Évkönyv és jelentés a K.Ö.SZ. 2009. évi feltárásairól 40. oldalAz előkerülő kréta- és kalcedongyöngy, orsógomb, pénz, ezüstkarperecek és a borostyánkő arra enged következtetni, hogy az 1200-as években egy jelentős település temetőjeként használták a feltárt területet. Ezen eszközök, főleg a nagyszámú orsógomb előkerülése arra utal, hogy az őslakosság fő foglalkozása a kendertermesztés és annak feldolgozása volt. Mind a bronzkorból, ill. a római korból feltárt régészeti leletek arra a tényre mutatnak, mely szerint a nagy népmozgások eredményeképpen jelentős társadalmi élet alakult ki a pusztán.

Móricgát (korábbi nevén Móritz Gattya) már a XV. században önálló település volt. Kezdetben a Győaljaiak, majd Kamarás Pál birtoka volt. A gyászos emlékű mohácsi csata után – a többi alföldi településhez hasonlóan – ez a falu is elpusztult. Több mint száz esztendővel később, 1642-ben az elnéptelenedett pusztát Szeged használta. A hajdani móricgáti kőtemplom romja azonban még a XVII. század végén is látható volt. I. Lipót 1702. évi adománylevelében a Jászkunságot a német lovagrendnek adományzat. Ezen iraton találjuk a Jász-kun községek mellett Móritz Gáthy és Sánk pusztát is. Később a szabadság megváltásáért a különböző faluk önként fizettek. A redemptió (önmegváltás) idején a XVII. Században Móricgát pusztáért Kiskunlacháza 2000 forintot fizetett. Móricgát közigazgatásilag sokáig Kiskunlacházához tartozott, Móricgát Szankkal való egyesítése 1893.-ban történt.

A sokáig néptelen puszták legkorábbi lakói Szankon a Szőlősoron, Móricgáton pedig a Sziget dűlőben, a későbbi tanyasor helyén alakították ki a mai település magvát. 1827-ben Szankon tizenkilenc házról történik említés, 181 lakossal. A korabeli feljegyzések szerint Móricgáton ugyanakkor három ház és 41 lakos volt. Az 1930. évi hivatalos felmérés szerint Móricgát kül- és belterületén már 1369-en éltek. A puszták legjavát fokozatosan vonták művelés alá. A kiosztott földeket forintos földeknek nevezték, mivel azokat a gazdák a redemptiókor fizetett forintösszegekre kapták. Egy forint redemptióra akkor mintegy 1200 négyszögöl földet mértek. A földosztások a redemptus gazdákat is kitelepülésre serkentették. Móricgátra ezidőben mintegy 25 család települt ki Lacházáról. Valószínűleg ekkor kerültek a pusztára a Bazsa, Csontos, Deli, Gál, Józan, Józsa, Lukács, Őrsi és Szecsei családok.

1927-ben építették meg a kisvasutat Kiskunmajsa és Kecskemét között Móricgát érintésével. 1937-38-ban épült a kövesút Móricgát és Jászszentlászló között, amely jelentősen megkönnyítette a pusztai emberek közlekedését.

1942-ben Szank község kirendeltséget létesített a tanyaközpontban. Posta és orvosi rendelő is üzemelt a kirendeltségen.

Kattemp-400x300

Az 1950-es évek elején felépült a katolikus templom.

Reftemp_400x300

1957-ben avatták fel a református templomot, mely jelentős részben amerikai adományból épült.

1959-ben két tantermes, nevelői lakásos iskola épült Móricgát új faluközpontjában. 1963-ban új intézménnyel lett gazdagabb a falu: a Művelődési Házzal. 1993. június 1-től közigazgatásilag félig önálló település Móricgát.

1998-ban épült az új faluház. 2001 óta egész alakos szobor díszíti a faluház udvarát, melyet Szűts Tamás készített.

1998-ban épült az új faluház. 2001 óta egész alakos szobor díszíti a faluház udvarát, melyet Szűts Tamás készített.

További hasznos olvasmány:
Fehér Zoltán: A „rónasági csodák” nyomában (Az 1965-ös kiskunsági néphitgyűjtés)